világnézet címkéhez tartozó bejegyzések

Válasz.

Nem hittem volna, hogy szükség lesz egy ilyen posztra, de az elmúlt egy hét azt mutatja, hogy nem elkerülhető – nem mintha ezzel amúgy bármi baj lenne, mármint a következő témával, de nem hittem volna, hogy ennyire úgy fogom érezni, hogy beszélnem kell róla. Elég sok alaptalan vád érte az oldalt, az Ásatrút, és úgy általában minket. A körülmények mellékesek. Szeretném tisztázni, hogy milyen elvek és szempontok alapján vezetem az oldalt, és milyen az én képem az Ásatrúról, mit képvisel, és hol a helye jelenleg a világban, vagy szűkebben csak Magyarországon.

Először is, csak hogy deklaráljuk: Az Ásatrú az óészaki hitvilágon alapuló irányzatok között sem azt jelenti, hogy követői csak az Ászokat ismerik el/tisztelik. Egyformán elismer minden, az Yggdrasil kilenc világához tartozó lényt és entitást. Emellett, tágabban fogalmazva: nem kizáró a többi hitvilág istenségeivel szemben, alapesetben remekül megfér más hitrendszerek mellett (de azokkal nem keveredve. Ami keveredik, az nem Ásatrú). Teljes, heterogén egészként tekint a világra, ahol mindennek és mindenkinek megvan a maga szerepe, fontossága.

Érkezett egy olyan komment, mely szerint mi „elbarikádozzuk magunkat” az Istenektől a forrásaink mögé. Ezt úgy, ahogy van, elutasítom. A források, amelyek ránk maradtak, a legszilárdabb alapjai ennek a hitnek. Sokat lehet vitázni az amerikai Ásatrú-gyakorlatról, de néha szembejön egy mondás az interneten egy csoportjukban, ami jól jellemzi, mi is a hozzáállásunk alapja: az Ásatrú olyan vallás, amelyben házifeladat van. Igenis el kell olvasni a forrásokat, el kell gondolkodni rajtuk. Hogy miért? Mert ez az egész világnézet alapja. Innen kapjuk a lehetőségekhez mérten leghitelesebb képet arról, milyen is az a bizonyos északi, vagy germán világszemlélet, amely megfogta a fantáziánk valamilyen formában. Mindannyian tudjuk – ahogyan ez már elhangzott ezen az oldalon -, hogy a legtöbbjüket érte keresztény hatás. Tisztában vagyunk vele – de úgy hiszem, szét tudjuk választani azt, és ami annak előtte volt. És habár vannak lyukak és rések, homályos foltok a történetekben – de ezekről lehet beszélgetni, ezek az Ásatrú nyitott kérdései. Nem csapunk a hasunkra, és találjuk ki az összekötő elemeket – a források alapján igyekszünk megfejteni, mit rejthetnek a kimaradt és elvarratlan szálak. És ki tudja, talán egyszer újabb írások kerülnek elő, amik segítenek befoltozni a lyukakat. De addig is abból dolgozunk, ami van. Mert ez az alapja mindennek – mert ha ez nincs meg, akkor egy szubjektív katyvaszt kreálunk csupán. Ha nincs meg ez a hajszálvékony kapocs az Ősökkel, akkor az egésznek mi értelme? Az Eddák évszázadokon, akár egy évezreden át is formálódó kulturális kincsek, mert megőrizték annak a népnek a világszemléletét és gondolatiságát, melynek tagjai között a mi hitünk fundamentumául szolgáló vallás követői éltek. Vajon elvethető-e ez, ha valaki úgy vallja, hogy maga is az északi hitvilág felé fordult? Vajon legyinthet-e rá bárki közülünk? Aligha. Emellett még rengeteg forrás található – népmesék, balladák, mondókák – és habár mind jóval később kerültek lejegyzésre, mintsem hogy Észak áttért a kereszténységre, ha kellő kritikával tanulmányozzuk őket, lefejthető az utólagos máz, és kiviláglik a gondolat, történet magja.

A személyes tapasztalás, illetve az az alapján összegyűjtött személyesebb jellegű információk halmaza, amit nevezhetünk upg (unique­/unverified personal gnosis)-nek is, nagyon fontos a hit megélése szempontjából. Ettől válik az egész az egyén részévé, így lesz az élmény ténylegesen építőköve az életének.  Ez is többféle lehet természetesen – de az alapja mindennek a meglévő tudásunk. Ebből indulunk ki. A upg az egyén magánszférájában létrejött kapcsolat az Istenekkel – ezt nem lehet átruházni másra, egyetemes igazságként kezelni, mert minden egyes individuumnál más és más. Emellett minél több háttérinformációnk van, annál jobban megértjük az Isteneket, és értelmezni tudjuk a jeleket, melyek a megismerés további útján jönnek szembe velünk. Ez az, ami minket is összeköt – a közös tudás, amely mindannyiunknál ugyanaz. Értelmezhetjük többféle úton-módon, de ez a szavakon nem változtat. A személyes fejlődést pedig csakis folyamatos tanulással, kritikus látásmóddal és józan ésszel lehet elérni. Ha valaki komolyan gondolja, akkor energiát is kell bele fektetnie.  Nem könnyű út, de ki tud olyan értelmes tevékenységet, ami kis befektetéssel releváns hasznot is hoz?

Aki az Ásatrút követi, annak be kell látnia, hogy a hitnek van egy magja és egy világszemlélete. Nem feltétlenül muszáj elsőre elfogadnia ezeket. Gondolja át az egyén, hogy tényleg ezek azok az elvek, amelyek mentén szeretné leélni az életét. Persze sok dolog van, ahol figyelembe kell vennünk, hogy bizony, eltelt ezer év. Modern emberként kell gondolkodnunk, de ez nem jelenti azt, hogy a forrásaink nem adhatnak nekünk iránymutatást, tartást. A vallás megmutatja és kisebb-nagyobb mértékben formálja, hogy hogyan viszonyul az egyén az őt körülvevő világhoz. Hogy én ezt hogyan látom, arról már korábban írtam.

Ha már itt tartunk, van még egy dolog: az Ásatrú fiatal vallás. A gyökerei az idők mélyére nyúlnak, de sok víz lefolyt a Dunán, mire elkezdték feltámasztani. Ettől még szilárd alapokon nyugszik. Ezt ne felejtsük el.

Arra a „vádra”, mely szerint az Ásatrút úgy befolyásolta a forrásokon keresztül a kereszténység, hogy az Isteneket távoli és megfoghatatlan entitásokká tették, a válaszom a következő: tévedés. Közel érezzük magunkat az Istenekhez – ezt szerintem a legtöbben így éljük meg. Nem távoliak, de nem is ugranak be minden délután teázni. Nekünk kell megtennünk, amit tennünk kell, hogy elérjük, amit szeretnénk. Nem kérhetjük mindenért a segítségüket, hisz akár úgy is fogalmazhatnánk, büszkévé akarjuk tenni őket. Ez pedig „önálló munka” nélkül kivitelezhetetlen.

Hogy egy kicsit összefoglaljam: az Ásatrú az önmegismerésnek és a világlátásnak egy olyan útja, ahol az egyén szabadsága kevésbé korlátozott. Ám cselekedeteink határoznak meg minket, szabadságunk felelősséggel jár. Ezt persze többféleképp is megélhetjük, többféle céllal is nekivághatunk az útnak – bölcsességet, erőt szerezni, védelmezni azokat, akik rászorulnak, igazságosnak lenni minden körülmények között… Egyenes háttal kell állnunk az élet nyújtotta kihívások elé, és büszkének lenni: hiszen hitünk gyökerei a mélybe nyúlnak. Meg kell találni az összhangot az Ősök bölcsessége és a modern kor erkölcsi és morális alapvetései között. Tovább kell fejlesztenünk magunkat, és ezzel együtt gazdagítanunk kell hitünket, hiszen nemrég született újjá – életet kell lehelnünk belé.

Ésszel, tudással, kritikával és kitartással – legyünk méltók az örökséghez.

Reklámok