szerda címkéhez tartozó bejegyzések

Könyvajánló: Neil Gaiman – Amerikai istenek

Neil Gaiman először akkor került a látóterembe, amikor a Doctor Who sorozat kapcsán kiderült, hogy annak írója lesz. A név ismerős volt, de nem igazán tudtam hova tenni, egyetlen művét sem ismertem.

Aztán nem sokkal ezelőtt angol nyelven ajánlották az Amerikai isteneket, amit el is kezdtem, hiszen már tudtam, hogy részben engem is érintő témákról van szó benne. Nem is hittem, hogy mennyire. A könyvnek csak pár oldalán jutottam túl és valahogy úgy is maradt hónapokig, amíg rá nem ébredtem, hogy munkából hazaérve egyszerűen túl fáradt vagyok az olvasáshoz, ezért kerestem egy példányt a telefonomra, és ott folytattam, illetve kezdtem el elölről a művet, ezúttal magyar nyelven.

Hát, nehéz spoilerek nélkül beszámolni a könyvről. A sztori alapját persze minden ezzel foglalkozó oldalon, illetve a könyv hátulján is megtaláljátok:

“Mike Ainsel három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Mike élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról. Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Mike kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Mike számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Mike Ainsel hirtelen a kellős közepén találja magát.” (book24.hu)

 

Kár, hogy a főszereplőt végül is nem Mike Ainselnek hívják. De sebaj, ezt majd értse az, aki elolvasta a könyvet. Mi nevezzük inkább őt Árnyéknak.

Tehát Árnyék Szerda szolgálatába áll – és akkor nézzük meg ezt egy kicsit: nem mozgathatott meg valamit benned? Ha a válasz igen, örülhetsz: ilyen és ehhez hasonló utalásokkal van tele a könyv. Számomra meglepő volt, milyen pontossággal ír a témáról Gaiman, mélyen beleásta magát – itt érdemes megjegyezni, hogy nem csak ezen a területen kutakodott. Jó érzés volt olvasni olyan kultúrák szereplőiről is, akiket eleddig nem ismertem – ilyen például Csernobog, aki mint megtudtam, szláv istenség, a “Fekete Isten”, aki a tisztaság és egyenesség istenének, Bielobognak a tökéletes ellentéte. Persze ez nincs így kibontva a műben – de ha kicsit utánaolvas az ember, nagyon érdekes utalásokat, akár poénokat is találhat. Egy résznél konkrétan felröhögtem olvasás közben:

A madár megvárta, míg közelebb ér, aztán egy újabb szárnycsapással átrebbent egy másik faágra kissé balra Árnyék eredeti útirányától.

– Hé – mondta Árnyék. – Huginn vagy Munnin, bármelyik is vagy.

A madár megfordult, gyanakodva félrehajtotta a fejét és csillogó szemmel Árnyékra meredt.

– Mondd, hogy “Soha már” – kérte Árnyék.

– Baszd meg – mondta a holló.

Az egész mű egy rétegében tisztelgés a régmúlt kultúrák és isteneik előtt. Gaiman rengeteget felvonultat, ismerteket és kevésbé ismerteket, és mindannyiukat beágyazza egy, a mi világunkkal párhuzamosan élő, attól legnagyobbrészt rejtve maradó világba. Egyébként a kereszténység előtti magyarok istene is kap pár mondatot.

A régi isteneket elhozták magukkal volt híveik – Amerika bevándorlói. Végül mind elfelejtették őket, s az istenek meggyengültek, hiszen senki sem imádta őket, senki sem áldozott nekik semmiféleképpen. Így kénytelenek voltak így-úgy integrálódni a társadalomba.

Persze, ahogyan születtek istenek a régi időkben, úgy születnek manapság is. A modern istenek egészen mások: őket az embereket lenyűgöző technika hívta életre. Fiatalok és erősek, és úgy hiszik: nincs hely két csoportnak a Földön. A helyzet pattanásig feszült a két csoport között, és a kérdés: hogyan fog véget érni? Melyik oldal ragadja magához a győzelmet, és emelkedik felül?

Az alapszituáció adott, és már így is spoilereztem kicsit, ezt fel is függesztem. A történet végig feszített tempót diktál, engem nagyon lekötött, viszonylag gyorsan túl voltam rajta – pedig nem egy egydélutános olvasmány a maga hatszáz oldalával. Rengeteg érdekes és elgondolkodtató képet, metaforát és gondolatot vonultat fel. Ezek közül jó pár részben egyezik az én világképemmel, még izgalmasabbá téve a művet számomra. Habár fő szál végét nem igazán éreztem átütő erejűnek (kicsit harmatos volt, de megbocsátható teljesen), az epilógussal olyan pontot tett az i-re, amivel azt hiszem ténylegesen elnyerte nálam az “egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam” kategóriába való azonnali felvételt. És nem is olyan rég érkezett a hír, hogy készül a folytatás. Én várni fogom.

Szóval mindenkinek ajánlom ezt a művet, legyen akár ásatrúar vagy nem, érdeklődő vagy teljesen laikus, mindenképp izgalmas olvasmány mindazoknak, akiket érdekel a kultúra, és nem riadnak meg az enyhe fantasytól (ha ezt lehet annak nevezni). Vessetek rá egy pillantást!

Reklámok