2015. április havi bejegyzések

A szombati találkozó margójára – avagy vendégposzt: egy második beszámoló a találkozóról

A blog történetében először a MÁGyP szerkesztője – akit ValhallaRising néven ismerhettetek meg az oldalon – osztja meg gondolatait nemrég lezajlott tavaszi találkozóval kapcsolatban:

Most szombaton (vagyis április 18.-én) zajlott le az oldalunk (MÁGYP) által szervezett második találkozó, és gondoltam, hogy VaIM-mal együtt én is megosztanám veletek a tapasztalataimat és gondolataimat.

A gyülekező után megindultunk a Normafához, ahova – szerencsére – zökkenőmentesen fel is értünk, dacolva a káoszos Moszkva téri helyzettel.

Fent sajnos azzal a szomorú ténnyel kellett szembesülnünk, hogy a természet ”csataterén” az előbbihez hasonlatos felfordulás uralkodik még mindig, és a legutóbbi találkozóhoz képest nem is változott meg sok minden. Viszont optimistán álltunk hozzá, hiszen az érmének két oldala van: ahogy közeleg a tavasz ”valódi” szele, úgy az istenek – közülük is kiemelve þórt és Freyt – újra megsegítik a föld szellemeit, hogy azok munkájukkal idén is megújíthassák azt a földet, amin mi is élünk.  Ezt az álfok birodalmában különösebben is megtapasztalhattuk, hiszen láthattuk hogyan születik az új élet a kidőlt fák árnyékában, friss cserjék és bimbózó növények formájában. Tökéletes helyszín volt a blótnak.

Maga a szertartás jól sikerült, véleményem szerint. Jó volt a társaság, és nagyon szép gondolatokat halhattam a többi résztvevő szájából is, fenomenális volt érezni azt az erőt, amit ez a blót nyújtott nekünk és a természetnek. Csak remélni tudom, hogy el is jut ez az erő mindenkihez, akinek felajánlottuk áldozati italunkat.

Közéjük tartoznak az istenek, a landvættur-ok, az ősök, illetve végül, de nem utolsó sorban azok az óriások is, akik, az istenek és emberek mellett foglalnak állást, vagy csak egyszerűen a világ szépségét és fejlődését gyarapítják. Márcsak azért is hiszem és remélem, hogy szavunk és gondolataink elhallatszottak oda, ahova szántuk őket, mert a blót folyamán olyan szép és érdekes dolgokat hallottam a résztvevők szájából, amelyek igazán megérdemlik ezt a tiszteletteljes célt.

A szertartás utóprogramja volt a Kétlyukúban tartott beszélgetés, ami szintén kellemes körülmények között zajlott le. Sok újdonsággal ismerkedhettem meg, és a nézetek találkozása egyben az agyamat is jól megmozgatta, ami azóta is pörgeti a gondolatokat és ötleteket.

Egy szó, mint száz, szerintem a második összejövetel is jól zajlott le és sikeres volt, remélem még sok közös blótban lesz részünk, és legközelebb még több embert tudunk elcsalogatni a találkozóra (a mostanin is többen voltunk már, mint az előzőn).

Az persze már csak ráadás, hogy amikor az esemény után még beugrottam a Mammutba, egy LEGO Óđinn és þór tekintett le rám vigyázó szemeivel. Reméljük, hogy a valódi, Ásgarđban élő istenek is gyönyörrel figyelték szombati tevékenységünket.

Reklámok

Tavaszköszöntő, avagy Ásatrú Találkozó 2.0

Lezajlott immár a második találkozó is a Magyar Ásatrú Gyülekezési Pont égisze alatt. A decemberihez képest jóval többen gyűltünk össze és áldoztunk az Isteneknek, a landvættirnek és az Ősöknek. És még csak nem is feltétlenül mondanám azt, hogy ugyanazzal a céllal érkeztünk mindannyian a helyszínre.

A résztvevők száma végül hatra gyarapodott, vagyis az előző duplája – még ha nem is sok, de kezdetnek nagyon is jó. A hatból két ember részben megfigyelőként érkezett – egyikük a Pécsi Tudományegyetem hallgatója, aki az újpogány vallások (szakszó, kénytelenek leszünk megbarátkozni vele ilyen esetekben) természetszemléletéről írja a szakdolgozatát, másikuk az ELTÉ-ről érkezett és egy, az újpogányságot kutató önképző kör tagja. Végül mindketten tevékenyen részt vettek a blóton.

A Normafa továbbra is szörnyű látványt nyújt – letört ágak, lecsupaszított fák, kidőlt törzsek mindenfelé. Ám látszik, hogy a természet új erőre kap, a törések mentén új hajtások erednek meg, a megtépázott törzseken zsenge levelek mutatják: van erő az erdőben. És ahogyan minden évben eljön a tél, majd a tavasz, úgy ez az erdő is bár megsérült, de újraéled és virágozni fog, hogy aztán újfent homályba boruljon a hideg évszak előestéjén. Ezen a napon a talpraállást, az újjászülető erőt ünnepeltük, mely átjárja ilyenkor erdeinket, tavainkat, hegyeinket.

Egy kisebb, tiszta területen álltunk meg egy ösvény végén, melyet az erdőt takarító munkások hagyhattak. Közvetlenül mellettünk egy kidőlt fa nyúlt el – a talajjal együtt szakadtak ki a gyökerei a földből. Tökéletes jelenet ez a tavaszi erdőben – egyik oldalon a halál, egy hosszú út vége, a másikon az élet: friss hajtások tömkelege.

Sört bontottunk, megtelt a szaru, és sorra üdvözöltük az Isteneket. Mindenki köszönthette azt, ki szívéhez a legközelebb állt, s mindenki ivott egy-egy kortyot a tiszteletükre. Az utolsó kortyot Ők maguk kapták – egy kisebb fa tövéből indult útjára az ital hozzájuk. Majd a hely szellemeinek üdvözlése következett – a megtépázott természet lelkeié, aki körülvesznek és vettek minket akkor is. Végül, de nem utolsó sorban az Ősök következtek, sorsunk korai alakítói, szerencsénk kovácsai – méltón köszöntve lettek. Jött a kérdés – kire ürítsük a szarut még? A jötnarra – érkezett a válasz, hisz közülük sem kívánja mind ember és Isten halálát – legyen hát, ittunk rájuk és öntöztük a fát, nekik is küldve a sörből.  Ezzel vége lett a blótnak, és elindultunk vissza.

Újfent a Kétlyukúban gyűltünk össze – jó helyen van, könnyű megtalálni és hazajutni onnan. Ott aztán izgalmas beszélgetés kerekedett – Istenekről, emberről, világról – és minden más témáról, ami nem feltétlenül kapcsolódott az eseményhez, de szükséges volt ahhoz, ami a célja volt: a közösség építése. Sok érdekes gondolatot hallhattam ott, van min törni a fejem azóta is. Talán majd itt is megírom, mire jutottam magamban. Végül kilenc óra körül elhagytuk a helyet.

Egy biztos: a találkozó siker, még inkább, mint az előző: akkor örültem, hogy volt, aki végül eljött. Most örültem, hogy még többen érkeztek, és többféle nézőpontot, okfejtést hallhattam. Csak remélni tudom, hogy innen már csak pozitív irányba mozdul az ügyünk. Folytatjuk.