Üdvözlés, avagy az első

A mai magyar internetes világban alig, vagy csak nagyon nehezen találhatunk olyan oldalt,esetleg blogot, amely az északi istenekkel, a bennük való hittel foglalkozik. A legtöbbjüket már régen elhagyták, nem frissültek évek óta, ami pedig maradt, az kevés. Nem tudom, hogy csak én nem ismerem, vagy tényleg nem létezik itthon olyan közösség, mely hitét az Ászokba s Vánokba veti… kissé hiányolom is

Pedig biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül. Kíváncsi lennék, hányan szólnak pár bizalmas szót Ódinhoz, vagy suttognak el egy-egy fohászt Thorhoz szükségük idején vagy tiszteletük jeleként.

Az Ásatrúhoz (ahogyan az újpogány útnak ezen ösvényét elnevezték az északiak) sajnos rengeteg negatív eszme is társult az idők folyamán (maga az elnevezés azonban meglehetősen új). Felhasználta a nemzetszocializmus, és sajnos ma sem jelenthetjük ki, hogy egyesek nem ehhez hasonló eszmék bűvkörében emlegetik az Istenek – innentől kezdve nagybetűvel – neveit.

A hitnek nincsenek határai, nem korlátozza sem a forrástól való távolság, sem az ember kinézete, esetleg neme. Az Istenek nem gyűlölködőek, miért legyünk mi azok? Inkább válasszuk a becsület útját – ott nincs helye mindennek, úgy vélem.

Mindezt csupán azért szerettem volna leírni így az elején, hogy világossá váljon: az Ászokba és Vánokba vetett hitem sokrétű, de ezen eszmék (rasszizmus) nem tartoznak közéjük. Az ehhez kapcsolódó esetleges szélsőséges kommenteket törlöm.

Ezen az oldalon szubjektív véleményemet és gondolataimat közlöm, illetve arról tervezek írni majd, hogyan élem meg mindezt. És persze még sok minden más szóba jöhet, de mindezek mellett van még valami: szívesen látom a világnézetben hozzám hasonlók gondolatait elsősorban, de bárki másét is örömmel fogadom természetesen (a fentieket figyelembevéve).

Nincs más hátra, mint hogy üdvözöljelek Látogató, légy akárki! (Üdvözöllek!)